Interjú Kentin Mahéval, a Telekom Veszprém irányítójával

Az NB I-es kézlabdázókat megszólaltató rovatunk utolsó részéhez értünk. Március 24-én a Szeged balátlövőjével, Bodó Richárddal indítottuk a rovatot, ma pedig a Veszprém francia irányítójával, Kentin Mahéval zárjuk. 

Hogy érzed magadat? Hogy van a térded?

Kentin Mahé: Köszönöm szépen egész jól. A helyzet mindenki számára azonos és senki sem örül neki, hiszen mindenki játszani szeretne. A térdemet minden nap fejlesztem és szerencsére egyre jobb. Keményen dolgozom a visszatérésért.

Hogy telnek a mindennapjaid ebben a nehéz időszakban? Hogy tudsz edzeni, készülni?

K.M.: Van néhány programom a Veszprém fizikai edzőjével, Maríaval. Nemrég kezdtem el önállóan edzeni. A fizioterapeutánk adott néhány tanácsot, hogy hogyan használjam a gépeket, így tudok egyedül edzeni. Egyébként sok időt töltök a családommal és a lányommal. Sokat játszunk kint a kertben, lovaglunk, várat építünk, biciklizünk. Nagyon jó dolog, ha vannak gyerekeid. Olyan aranyosak.

Mit gondolsz az EHF döntéséről? Biztosan furcsa érzés lesz decemberben játszani a Final Fourt.

K.M.: Még mindig kételkedem ebben a döntésben. Szeretnék óvatos lenni és megvárni, hogy végül hova fejlődik ez az egész. Mindenki tudja, hogy a Final Fourt csak szurkolókkal érdemes megrendezni. Úgy gondolom, hogy éppen ezért tette át az EHF decemberre. A négy csapat egyike Bajnokok Ligáját nyerhet 2020-ban, de úgy gondolom, hogy meg kell várnunk, hogy Németországban hogyan alakulnak a dolgok. Ha addig meglesz a vakcina akkor erre megvan az esély, de óvatosnak kell lennünk és megvárni, hogy hogyan javulnak a dolgok.

Kiváló hétméteres lövő vagy. Miért vagy ilyen sikeres ebben? Van valami titkod?

K.M.: Nincsen titok. Mindenki lát videókat az interneten, mindenki tudja, hogy hova és hogyan lehet dobni a heteseket. Nincsen semmi nagy titok. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb fegyverem az, hogy rengeteget gyakorlok. Sokszor maradok ott 7 métereseket dobni edzés után Árpinak vagy korábban Rolinak. Ugyanakkor a fiatal kapusainknak is, így például Kristófnak is gyakran dobok. Ők mindig nagyon örülnek, ha velünk edzhetnek. Ezek a srácok nagyon motiváltak, így van úgy, hogy heti háromszor is tudok maradni edzés után gyakorolni. Alkalmanként körülbelül 80-90 büntetődobást végzek el. Az én véleményem az, hogy a gyakorlás a legfontosabb.

Hiányzik Németország, vagy a német kézilabda?

K.M.: Nem igazán. A kézilabdán kívüli élet egy kicsit. Flensburgban a kézilabdaedzéseken, meccseken kívül is sok időt töltöttünk el együtt. Ez egy kicsit hiányzik, mivel itt Magyarországon nincs túl sok barátom a kézilabdázókon kívül.

Mit gondolsz az új szezon kezdetéről? Lehet majd szurkolók előtt rendezni mérkőzéseket?

K.M.: Nem vagyok sem orvos, sem biológus, de még a kormány tagja sem, így nem tudom, hogy ez lehetséges lesz-e. Persze reménykedem benne, hogy hamarosan minden sporteseményre kilátogathatnak a nézők, ugyanis ők jelentik a profi sport lényegét. Szeretnénk velük együtt megélni a pályán történteket. Számukra ez a platform az, ahol igazán kifejezhetik magukat és fontos, hogy jelen legyenek. 

Van példaképed a kézilabdában? Ha igen, akkor ki?

K.M.: Sosem volt kifejezetten egy példaképem. Szeretek videókat nézni egy-két játékosról, aztán edzésen próbálom utánozni őket, például Nikola Karabatic játékát nagyon szeretem. Ugyanakkor Ivano Balic is a kedvenc játékosaim közé tartozik, mint ahogyan a svéd jobbátlövő, Kim Andersson játékát is csodálom. Szóval sosem volt igazából egy bálványom, hanem több. 

Legutóbbi 3 interjúnk: 

Rovatunk ezzel véget ért, de azért a következőkben is igyekszünk majd profi sportolókat, kézilabdázókat megszólaltatni. Köszönjük, hogy velünk tartottatok és kitartást nektek ebben a nehéz időszakban!

/Zoli/