Interjú Varsandán Milánnal, a Gyöngyös balszélsőjével

Hamarosan kezdődik a 2020/21-es kézilabdaidény, ráadásul a Gyöngyös az Európa Liga selejtezőjében is érdekelt. Ennek apropóján a csapat 31 éves balszélsőjével, Varsandán Milánnal készítettünk egy interjút, ahol a személyesebb témák mellett a felkészülésről és az előző idény lezárásáról is beszélgettünk. 

Milyen érzés volt ilyen hosszú idő után először újra kézilabdát fogni? Gondolom hiányzott már.

Varsandán Milán: Igen már vártuk ezt a pillanatot. Én egyénileg is és nyilván a csapat is. Vártuk, hogy elkezdődjenek az edzések és végre újra rendszer legyen az életünkben. Most pedig várjuk a bajnoki rajtot.

Az MKSZ döntése értelmében a csurgó indulhatott volna az Európa Ligában. Hogy fogadtátok, hogy a Csurgó felajánlotta, hogy ti indulhattok helyettük?

V.M.: Igazából mi 3. helyezett csapatnak tekintettük magunkat a bajnokságban. Az más kérdés, hogy még egy kicsit változhatott volna a pozíciónk, de a 4. helynél lejjebb biztosan nem végeztünk volna. Nyilván nagyon örültünk ennek a felajánlásnak, mert ugye az MKSZ nem a jelenlegi állás szerint zárta le a bajnokságot, hanem a tavalyi évet vette alapul. Mindenesetre a Csurgó sportszerűen felajánlotta ezt a helyet nekünk és annak is örültünk, hogy ezt az Európai Szövetség elfogadta. Úgyhogy várjuk az előttünk álló feladatokat, tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz.

Mit gondolsz, meg tudjátok ismételni a tavalyi remek szereplést a bajnokságban?

V.M.: Ez egy érdekes kérdés számunkra is. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, de mindent megteszünk azért, hogy idén is ott legyünk a bajnokság élmezőnyében. Ugyanakkor a középmezőny nagyon szoros. A 3. és a 8. hely között szinte bármelyik csapat végezhet bárhol. Nem tudom, hogy  hogyan fogjuk bírni a kettős terhelést, de ezzel majd akkor kell igazán foglalkozni, ha esetleg továbbjutunk.

Mennyit tudsz a Butel Skopje csapatáról? Szerinted meglesz a továbbjutás?

V.M.: Egyelőre sokat nem tudok a csapatról, de már megkaptuk a videókat, így tudjuk majd elemezni a játékukat, illetve a játékosaik egyéni képességeit is. Tehát lassan elkezdünk készülni rájuk taktikailag is.

Most nézzünk néhány személyes kérdést. Mindig is kézilabdázó szerettél volna lenni? Gyermekként esetleg vonzódtál más sportágakhoz vagy szakmákhoz is?

V.M.: Nagyon sok sportágat kipróbáltam kiskoromban. Birkóztam, úsztam, fociztam aztán a kézilabda maradt, hiszen akkor Orosházán egy nagyon jó csapat volt és feljutottunk az első osztályba, úgyhogy az egész városban nagy kézilabdaőrület kezdődött. Ebben a csapatban kézilabdázott édesapám is, aki részese volt az Orosháza gyors fejlődésének. Ez a láz pedig gyermekként engem és öcsémet is elkapott. Ennek hatására döntöttem tehát a kézilabda mellett, amit természetesen így utólag abszolút nem bánok.

11 éve vagy NB I-es kézilabdázó. Mi az, ami ennyi idő után is motiválni tud?

V.M.: A mai napig az motivál napi szinten, hogy minél jobb legyek, úgy érzem, hogy még 31 évesen is tudok fejlődni. Voltak csúcspontok és mélypontok is a karrieremben. 23 évesen már a felnőtt válogatottban játszottam, aztán 26 éves koromban volt egy keresztszalag-szakadásom. Az akkor egy hosszabb kihagyást eredményezett, de abból is rengeteget tanultam. Szóval próbálok magamra figyelni és arra, hogy egy-egy ilyen sikerből vagy kudarcból, hogyan tudok tanulni.

A poszttársaddal, Németh Tamással milyen a viszonyotok? Van köztetek egy egészséges versenyszellem?

V.M.: Általában minden csapattársammal jó viszonyt ápolok, így a poszttársaimmal is. Egy célért dolgozunk, ami egy különleges alkalmazkodást igényel mindenki részéről. Most Németh Tamással is nagyon jó viszonyban vagyunk, ugye ő a csapatkapitány is. Segítjük egymást mindenben.

Hol látod magadat pár év múlva? Elképzelhető, hogy kipróbálod még magadat külföldön?

V.M.: Igazából, ez a lehetőségektől is függ. Nem tudok egyelőre belegondolni abba, hogy mi lesz mondjuk 2 év múlva, de egyelőre Magyarországon képzelem el a jövőmet. Ráadásul Gyöngyösön egy nagyon összetartó csapat formálódott, amiben hosszabb távon is szívesen játszanék.

Pályafutásod befejeztével mivel szeretnél foglalkozni? Maradnál a kézilabda világában?

V.M.: Igazából még nem gondolkozom a pályafutásom befejezéséről. Addig szeretnék kézilabdázni ameddig élvezem. Ugyanakkor mindig is tanultam a kézilabdázás mellett. Van egy közgazdász diplomám. Illetve jelenleg a kézilabda mellett a Bezzegh Kft-nél dolgozom itt Gyöngyösön, ahol elkezdtem tapasztalatokat gyűjteni. Már nem szerettem volna tovább tanulni, így mivel a kézilabda mellett van rá lehetőségem, amiért nagyon hálás vagyok, úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam ebben a szerepkörben is. Az, hogy itt, Gyöngyösön egyszerre tudom csinálni a kettőt, nagyon motiváló. Ezzel is készülve a karrierem utáni időszakra, viszont én még nagyon hosszú ideig szeretnék kézilabdázni.

/Zoli/