Interjú Lezák Áronnal, az Eger jobbszélsőjével

2020.04.02

Az NB I-es kézilabdázókat megszólaltató rovatunk hatodik részében az SBS Eger jobbszélsőjével, Lezák Áronnal beszélgettünk. 

Lezák Áron, már 2009-ben 17 évesen debütált az NB I-ben a Mezőkövesd színeiben. További 2 idényt töltött el a borsod megyei klubnál, ahol összesen 69 bajnoki gólt szerzett. 2012 nyarán igazolt az akkor NB I B-ben szereplő SBS Eger Eszterházyhoz. Az Egerrel 3 évet töltött az NB I B-ben, a 2015/16-os szezon óta pedig az élvonalban szerepel. Az első két első osztályú idényében Vancsics Jánossal osztozott a játékperceken, a 2017/18-as és a 2018/19-es évadban már egyértelműen ő volt az első számú választás Vaskó Péterrel szemben. Az idei szezontól pedig abszolút vezéregyénisége az Egernek, az ifjú Mándy Tibor csak tartalék a jobbszélen, míg Áron 27 évesen a negyedik legidősebb mezőnyjátékos a keretben. A teher tehát egyre nő a vállán, de ő remekül helyt áll.


Érdekesség: Néhány korábbi cikkben már említettem, hogy az Eger utánpótlás játékosa vagyok. Ez az interjú számomra elsősorban azért különleges, mert Áron volt az első edzőm. Rengeteget tanultam tőle a sportágról, a megfelelő hozzáállásról és a kitartó munka fontosságáról. 


Hogy érzed magadat? Hogy telnek a napjaid ebben a nehéz időszakban? 

Lezák Áron: Köszönöm jól vagyunk, itthon vagyunk a családdal, szerencsére van elfoglaltság, hiszen Mirával rengeteget játszunk, sétálunk, mellette minden napra van előírt edzés amit csinálok, futások illetve otthoni edzések. Nem unatkozunk szerencsére.

Azért gondolom hiányoznak a mérkőzések, edzések. Mit gondolsz, be fogjátok tudni fejezni a bajnokságot? 

L.Á.: Azok nagyon hiányoznak, furcsa is ez a leállás, de az egészség a legfontosabb! Minden nap figyelemmel követem a híreket, szerintem a szövetség is azon van, hogy valahogy befejezzük a bajnokságot, de rengeteg a kérdőjel ezen a téren. Milyen állapotban lesznek a játékosok, mennyi meccset kell játszani rövid időn belül, ami azért elég megterhelő lehet. Bízom abban, hogy a legjobb döntést hozzák majd!

Reméljük így lesz, bár valóban nincsenek könnyű helyzetben. Jelenleg az Eger nagyon fiatal kerettel dolgozik. Milyen érzés, hogy mindössze 27 évesen te vagy a csapat egyik legtapasztaltabb játékosa? 

L.Á.: Eleinte kicsit furcsa volt, bár már amikor alakult ki az ez évi keret, számítottam rá, hogy a rutinos játékosok között leszek, régóta vagyok már itt Egerben és fokozatosan értem el azt, hogy ennyit játszhassak. A többiekkel próbálunk mindig segíteni a fiataloknak, hiszen pontosan tudom azt, hogy nekem is milyen fontos volt, amikor az idősebb játékosok segítettek! 

A játékoddal pedig remek példát mutatsz nekik. Az idei szezonban szerzett 89 bajnoki góllal a hetedik vagy az NB I-es góllövőlistán. Ez biztosan más csapatoknak is imponáló. A váltáson nem gondolkoztál még?

L.Á.: Természetesen megfordult a fejemben, azonban mindig mérlegeltem, hogy hol tudok többet fejlődni és itt Egerben szerencsére folyamatos a játéklehetőségem. Szerencsére a családom maximálisan mellettem áll és bárhogy alakul a karrierem, ők velem tartanak! 

Mit gondolsz, a válogatottba lehet esélyed bekerülni? 

L.Á.: Szerintem minden játékos álma az, hogy a válogatott szintig elérjen. Nekem is ott lebeg a szemem előtt ez a cél, de azért még sokat kell dolgozni! Hiszek benne, hogy ha továbbiakban is hasonló teljesítményt tudok nyújtani, akkor lesz lehetőségem! 

Az Egerben rendszerint kimutatsz a lelátóra a góljaid után. Ez a közönségnek szól? Mit jelentenek számodra a szurkolók

L.Á.: Ez egy köszönetnyilvánítás a szurkolóknak, hiszen hétről-hétre fantasztikus hangulatot teremtenek. Itt voltam már akkor Egerben, amikor megalakult ez a tábor ráadásul a kemény magja mind olyan szülő, akinek a gyerekei egykor hozzám jártak edzésre. 

Ez milyen érzés számodra? Mondhatni, te hoztad össze a csapat főszurkolói gárdáját! 

L.Á.: Nagyon jó érzés, hiszen előtte nem volt ilyen összefogás a szurkolók között. Örülök neki, hogy részese lehettem annak, ahogy elindult a szurkolói élet.

Milyen szemléletmódot követsz az utánpótlásképzésben? Mi az, amit mindenképpen szeretnél átadni, megtanítani a gyerekeknek? 

L.Á.: A mostani csapatom a második olyan csapat, akikkel 10 éves koruk óta foglalkozom. Követve a mai kézilabdás trendeket, a gyors játékot illetve az egyéni megoldásokat, helyzetkiválasztásokat helyezzük előtérbe! Nagyon fontos, az hogy egyénileg fejlődjenek, ne csak kézilabdásként, hanem emberként is! Használják ki maximálisan a pályán egymást, beállónak, szélsőnek legyen helyzete, illetve ezeket, hogyan alakítsák ki. Ezeket gyakoroljuk a legtöbbet.

Van példaképed, vagy olyan játékos, akire gyerekként nagyon felnéztél? 

L.Á.: Posztomból kiindulva a jobbszélső Hans Lindberg dán válogatott kézilabdázó az, akinek a játéka gyerekkoromban megfogott, mai napig aktív játékos! Őt mondanám olyan példaképnek aki még most is az.

Az utolsó kérdésem pedig az interjú elején említett kislányodhoz, Mirához kapcsolódna. Ha jól sejtem a feleséged is kézilabdázott korábban. El tudnád képzelni, hogy a lányod is kézilabdázzon majd? 

L.Á.: Igen, ő is kézilabdázott Debrecenben, illetve itt Egerben, sajnos neki közbe szóltak a sérülések. Szerencsére labdából itthon nincs hiány, és szeret is labdázni Mira. Örülnék, ha ő is kézilabdázna, de megbeszéltük a feleségemmel, hogy nem erőltetünk rá semmit. Amihez lesz kedve abban fogjuk maximálisan támogatni.


Legutóbbi 3 interjúnk:


A következőkben további 8 élvonalbeli játékossal olvashattok majd nálunk interjút. Kitartást mindenkinek, ebben a nehéz időszakban!   


/Zoli/