Gian Piero Gasperini és az Atalanta felemelkedése

Az Atalanta tegnap 6-2-re verte a Bresciát, így előrelépett a tabella második helyére, igaz az Inter és a Lazio egy meccsel kevesebbet játszott. A bergamóiak kiváló szereplését azonban egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. Az idei bajnoki szezonban 33 forduló alatt már 93 gólt szereztek, és csak 43-at kaptak, így a gólkülönbségük +50. Emellett a tegnapi volt a negyedik meccs az idényben, ahol legalább 6 gólt lőttek. Gasperini 2016-ban egy gyenge középcsapatot vett át, melyből szépen lassan topcsapatot faragott, mely akár a Bajnokok Ligája végjátékában is ott lehet.

A 2015/16-os szezonban az Atalanta Edoardo Rejaval a kispadon a Serie A 13. helyén végzett, a gólkülönbsége pedig -6 volt. Nem volt több az együttes egy egyszerű középcsapatnál, akik örültek, hogy kiharcolták a bentmaradást. A csapat legnagyobb sztárja, a jelenlegi csapatkapitány, Papu Gomez volt, aki 7 gólt és 10 gólpasszt tett a közösbe. 

2016 nyarán aztán megérkezett a sikerkovács, Gian Piero Gasperini. Az akkor 58 éves szakemberhez aligha fűztek túl komoly reményeket, elvégre semmi komolyabb eredménye nem volt edzői karrierje során. A Genoanál ugyan két szakaszban is megállta a helyét, de amikor 2011-ben megkapta élete lehetőségét az Internél, akkor 5 meccs után menesztették. Bergámóban sem kezdett jól. 5 meccs után akár innen is meneszthették volna, ugyanis az első 5 bajnokin csupán egyszer tudott nyerni, négyszer pedig vereséget szenvedett az együttesével. Szerencsére a vezetők bíztak benne, és hamarosan beindult a szekér. Az Atalanta Papu Gomez (16 gól - 11 gólpassz) vezérletével illetve a Conti-Kessié-Caldara hármas csillogásával 72 pontot szerzett, ami a tabella 4. helyéhez volt elegendő. Többek között olyan csapatokat előztek meg, mint a Lazio, a Milan, vagy éppen az Inter. A csapat gólkülönbsége pedig +21-es volt. 

Az Atalanta a 4. helyének köszönhetően kivívta az Európa Liga szereplést a 2017/18-as idényre, így sokan attól féltek, hogy a kettős terhelés miatt összeomlik a csapat. Ráadásul Andrea Conti és Franck Kessié elhagyta a csapatot. Az Atalanta valóban gyengült egy kicsit, ugyanis a Gasperini éra leggyengébb eredményét érték el akkor a bajnokságban. A gólkülönbségük "csak" +18 volt, "csak" 60 pontot szereztem, ami "csak" a 7. helyre volt jó. Az Európa Ligában, ugyan megnyerték a csoportjukat, de a legjobb 32 között kiestek. Ekkor talán azt gondolták a drukkerek, hogy volt egy kiugró eredmény, aztán annál már nincs feljebb és szép lassan visszaszürkül az Atalanta a mezőnybe. Tévedtek!

A 2018/19-es szezonban aztán történelme legjobb helyezését érte el a csapat. 69 ponttal a tabella 3. helyén végeztek, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a Bajnokok Ligája indulást is kivívták. A gólkülönbségük, pedig +31 volt. A vezér ekkor már, Duván Zapata volt, akiért 14 millió €-t fizettek a Sampdoriának. Minden fillért megért, ugyanis 23 gólja mellett 7 asszisztot termelt. A pesszimista szurkolók megint csak kongatni kezdték a vészharangot, a BL és a Serie A együtt már biztosan túl sok lesz, komoly bajban lesz az Atalanta. Na, hát nekik sem lett igazuk. Az Atalanta a BL-ben továbbjutott a csoportjából, a nyolcaddöntőben kiütötte a Valenciát, és várja a negyeddöntőt a PSG ellen. Eközben pedig a bajnokságban a második helyért vannak versenyben és közel vannak ahhoz, hogy elérjék a 100 rúgott gólt, amire legutóbb 1951-ben volt képes egy csapat, igaz abban az évben három is meglőtte a 100-as álomhatárt (Milan, Inter, Juventus). 

De vajon miért szereti szinte mindenki az Atalantát?

Nos, azért, mert az emberek szeretik a tündérmeséket és az Atalanta sikertörténete külső szemlélőként annak tűnik, hiszen igazoltak egy a szakmában nem túl sikeres edzőt, fiatal tehetségeket neveltek ki és úgy építettek fel egy nemzetközi szinten is versenyképes futballcsapatot, hogy csupán egyetlen játékosért fizettek több, mint 20 millió €-t. (Luis Murielt 20,1 millióért igazolták a tavaly nyáron a Sevillától.) Ezeken túl pedig a csapat több kulcsjátékosáról is van egy már-már Andersen mesekönyvébe illő történet. 

José Luis Palomino korábban a Metznél és a Ludogoretsnél játszott. Sokan már lesajnálták, de az Atalantánál ő a védelem vezére. 

Josip Ilicic 21 évesen majdnem visszavonult, az Atalantába igazolása előtt pedig megrekedt a karrierje a Fiorentinánál, azt gondolta, hogy már sohasem lesz lehetősége a legmagasabb szinten játszani. 

Duván Zapata 2013 óta nevelkedett a Napolinál, de ott sosem tartották elég jónak. Nem bíztak benne, ezért rendszeresen kölcsönadták, mára a Serie A legjobb csatárai közé tartozik. 

Papu Gomez, a népmesei hős, aki már a 2014/15-ös szezonban is a csapatnál volt. A bergamóiak ekkor éppen, hogy bent maradtak az élvonalban. A 17. helyen zártak. Az idén a második hely is realitás lehet. Azért ezt érdekes lehet megélni, nem?

/Zoli/