A magyar futball varázslói - Puskás Ferenc

2018.11.17

Ezúttal a legnagyobb magyar futballista került be a rovatunkba. Puskás Ferenc pontosan 12 évvel ezelőtt hunyt el.

Született: 1927 április 1.

Elhunyt: 2006. november 17.

Klubjai: Kispest AC/Budapest Honvéd, Real Madrid

Puskás Ferenc 10 évesen kezdett el a Kispestnél focizni, s 16 esztendős korára már a felnőtt keret tagja volt. 1956-ig futballozott a nevet váltó Kispestnél, immár Budapest Honvédnál. 349 találkozón 358 gólt szerzett, négyszer lett magyar gólkirály (1940,1950,1950-fél évados bajnokság, 1953) és ötször ünnepelhetett bajnoki címet a kispesti együttessel (1950,1950-fél évados bajnokság, 1952,1954,1955). 1956 és 1958 között nem volt csapata, elhízott és már sokan leírták őt, mondván öregszik és soha nem lesz már a régi. 1958-ban azonban beajánlották a Real Madridnak, mely leigazolta az akkor 31 éves Puskás Öcsit. Eleinte a habfehérek drukkerei sem értették, hogy miért hozták őt ide, de Puskás Ferenc lefogyott és újra régi fényében tündökölt, a királyi gárda szurkolóinak pedig esze ágában sem volt kritizálni a spanyol állampolgárságot is megszerző csatárt. A Real Madriddal is ötször lett bajnok (1961,1962,1963,1964,1965) és háromszor hódította el a BL elődjét, a BEK-et (1959,1960,1966). négyszer lett spanyol gólkirály is és egyetlen teljes szezonjában sem szerzett 20-nál kevesebb bajnoki találatot. Az 1959/60-as BEK döntőben mesternégyest rúgott, így klubja 7-3-ra nyert a Frankfurt ellen. Két évvel később mester hármast lőtt a döntőben, de a Real Madrid így is  kikapott a Benficától 5-3-ra.  179 találkozón 159 alkalommal volt eredményes a Real Madrid dresszében. 

A válogatottban:

Öcsi, már 18 évesen bekerült a nemzeti csapatba, s első mérkőzésén Ausztria ellen rögtön be is talált. Puskás Ferenc az aranycsapat legnagyobb játékosa volt, 1952-ben a vezérletével olimpiát nyert a magyar válogatott, a döntőben Jugoszlávia ellen ő szerezte az első gólt. 1954-ben VB ezüstérmet nyert a válogatott, puskás a tornán 4 gólt szerzett, de sérüléssel is bajlódott. Összesen 85-ször volt válogatott és 84 gólt szerzett. Később megszerezte a spanyol állampolgárságot is és négyszer pályára is lépett a válogatottban. 1962-ben a spanyol csapattal vett részt a VB-n, de gólt nem szerzett. 

Edzőként:

Edzőként számtalan csapatnál megfordult, sőt 1993-ban a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt egy ideig, de a legnagyobb sikerét a Panathiakosszal érte el. Kétszer lett görög bajnok a csapattal és bejutott az 1970-71-es BEK döntőjébe, melyet azonban az Ajax ellen elbukott. Emellett a South Melbourne Hellassal, Club Sol de Américaval és az AEK Athénnal is megnyerte egyszer-egyszer a klub hazai bajnokságát. 

Emigrálása után évtizedekig nem is jött Magyarországra, 1981-ben Szepesi György hívására utazott először haza, majd 10 évvel később végleg haza költözött. A 2000-es évektől Alzheimer-kórban szenvedett, élete utolsó éveit a kórházban töltötte, 2006-ban egy tüdőgyulladás következtében hunyt el. 


Sikerei, díjai:

A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) 

Világválogatott (1963)

Európa válogatott (1965)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)

Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997) 

Budapest díszpolgára (2001)

A Nemzet Sportolója (2004) 



A cikksorozat írása során segítségemre van Hegyi Iván: Magyarok nagy pályán című könyve 


/Zoli/